Igaz, szép és jó elképzelések? -megjelent a Diósdhéjban februári számában

Az újság előző három számában sok szép és jó elképzelést, tervet, ígéretet és kívánságot olvashattunk az előttünk álló időszakra (talán választási ciklusra) vonatkozóan. Úgy tűnik, mintha csupa békés, tiszta szándékú, önzetlen és szerény ember vezetné Diósdot a képviselő-testület alakuló ülése, október 18. óta, tehát semmi sem áll a boldog jövő útjában.

Szép, igaz és jó elképzeléseim nekem is voltak/vannak. Mivel először vagyok önkormányzati képviselő, számomra ismeretlen volt az a konkrét tevékenység, amit a falu prominens személyei egy-egy ülésen és a közöttük lévő időben folytatnak. Éppen ezért magamban a bizalmat megelőlegezve, fenntartások és megalapozatlan előítéletek nélkül kezdtem meg a munkát.

Kereszténydemokrataként vallom azt az igazságot, hogy az ember közösségre teremtetett, vagyis csak a sajátjaival együtt tud teljes értékű életet élni. Ha pedig már így van, akkor igen fontos feladata, hogy azt a közösséget, amelyben él és a boldogságát keresi, lehetőségeihez mérten segítse és építse: erre lelkiismerete is kötelezi. Ezért aztán minden helyi lakos együttes erőfeszítéséből kell felépülnie annak a mini-társadalomnak, amit – hűen elődeinkhez – a történelem következő szakaszában is Diósdnak kívánunk nevezni. Mindenkire szükség van ahhoz, hogy lakóhelyünkön valóban emberhez méltó életkörülményeket alakíthassunk ki. Az eddigi jót tartsuk meg, a rosszat javítsuk ki. Az értékek tekintetében legyünk konzervatívak, az új felismerésében és felhasználásában pedig kritikusan nyitottak a haladásra. Ebben pedig különösen nagy felelősségük van a lakosság önkormányzati képviselőinek, akik ezt a közösségteremtő és -fenntartó folyamatot koordinálják. (Más kérdés, hogy a gyakorlatban jelenleg nem látok Diósdon igazi, élő közösséget. A mintegy 8000 lakosból hányan veszünk részt az ünnepeinken? Még csak meg sem hirdetjük rendesen!)

A fenti szép, igaz és jó elméletet próbálom átültetni a diósdi gyakorlatba. Eközben azonban sajnos azt látom, hogy a képviselő-testületben nincs meg az összhang ebben a legfontosabb tekintetben. Az elmúlt nyolc év országos politikájának tékozló, szétforgácsoló, sokszor kifejezetten romboló bűze csap meg, és bizonyos sértődöttségből fakadó kicsinyes bosszúállás  körvonalai rajzolódnak ki, amikor a testületi többség saját diósdi polgártársainkat bocsátja el, eddigi munkájukat teszi tönkre, köztiszteletben álló személyeket rágalmaz meg, a drágulást költséghatékonyságnak állítja be, amikor a személyes kapcsolatok fontosabbak a köz érdekénél (ami pedig alapvetően erkölcstelen hozzáállás), és idegenek kezére játssza mindazt, ami eddig a miénk volt – még ha nem is működött mindig tökéletesen (lapkiadás, Sportközpont, hóeltakarítás, közterület-felügyelet stb.). Eközben a beígért fejlesztések, amik a képviselői és polgármesteri mivolt legitimitását adják, sorra elmaradnak. Ilyen a bölcsőde-program (aminek még az előkészítése sem kezdődött meg); az óvodai férőhelyek bővítése (aminek még a terve sem került a képviselő-testület elé); az, amikor a „kis ember” dolgaival látszólag senki sem törődik, vagy ha mégis, az demagóg lufinak tekinthető, és sajnos ezt is sorolhatnánk tovább. A csekély többséggel rendelkezők azt képzelik, hogy mindent úgy alakíthatnak, ahogy nekik tetszik, mintha a falu lakossága csak rájuk szavazott volna. A Közösségi Bizottság (amelynek tagja vagyok) munkáját ellehetetlenítik azok, akik a pénzügyi bizottsági tagságot fontosabbnak tartják egy másik bizottság elnöki pozíciójánál; valamint bizonyos magamutogató hajlamok is, amikor valaki kisajátítja a közösségi ünnepek szervezését; vagy aki azt hiszi, hogy mindenkinek dirigálhat a faluban, mert ő az igazi demokrata, az egyedül „bölcs” és „a nép képviselője” (ez talán még visszacseng valahonnan az elmúlt 60 évből…), és most függetlenként megpróbál látszólag ellenkezőképpen viselkedni, mint a saját pártja 40+4+8 éven keresztül.

Sajnálom, hogy nincs együttműködés. Így nem tudjuk teljesíteni a kötelességünket, nem fogunk előre lépni. Amíg nem hagyjuk egymást dolgozni, és nem tudjuk elfogadni, hogy a másiknak is lehet igaza, vagy esetleg mi magunk tévedhetünk is, addig egy helyben topogunk; aki pedig nem halad előre, az a mai, valódi és világszintű rendszerváltoztató időkben véglegesen lemarad.

A fent megfogalmazott meggyőződés alapján vagyok tagja a képviselő-testület négyfős Fidesz-KDNP Frakciójának, és a negatívumok láttán is bízom Diósd közösséggé válásában és fejlődésében – hiszen ami rossz, azt meg kell javítani, vagyis van tennivaló bőven.

 

Eőry Zsolt

önkormányzati képviselő (Fidesz-KDNP)

a Közösségi Bizottság tagja

a KDNP diósdi elnöke és Pest megyei alelnöke 

Kapcsolódó cikkek

• Leszavazták az indítványt!
• Aradszki András az Echo Tv-ben
• Nem értjük, miért nem jelenhetett meg az előzetes egyeztetés ellenére ebben a formájában a februári Diósdhéjban újságban az alábbi cikk: A frakció nem ellenzék akar lenni, hanem együttműködő partner