Húsvétvasárnap

Krisztus föltámadása a  keresztény hit középpontja, a kereszténység legjelentősebb ünnepe és az Isten által uralt világtörténelem legnagyobb eseménye. Ha Krisztus nem támadt fel, hiábavaló volna a hitetek! – írja Szent Pál apostol.

A katolikus hitvallás (Kr. u. 381) erre vonatkozóan így fogalmaz: “Poncius Pilátus alatt értünk keresztre feszítették, kínhalált szenvedett, és eltemették. Harmadnapra föltámadott az Írások szerint, fölment a mennybe, ott ül az Atyának jobbján, de újra eljön ítélni élőket és holtakat, és országának nem lesz vége.”

Feltámadásával Krisztus – az Élet – legyőzte a halált, vagyis nyilvánvalóvá vált Isten győzelme a halál fölött. A halál  így az élet részévé válik, és többé nem az elmúlást, hanem az új, örök élet kezdetét jelenti. A Te Deum így szól erről: “Mennyországod megnyitottad”. Ezután az első emberpár bűne ellenére lehetőség van Isten közelében élni, de már nem a teremtett Paradicsomban (ahogy Jehova Tanúi hiszik), hanem Isten világfeletti (transzcendens) “országában”, ami krisztusi emberséget jelent, saját testben, öröké élve a teljességben. (Ezért nincs értelme a reinkarnáció hitének.) Ez Jézus Krisztus igazi Örömhíre (Evangéliuma).

Ezt az örömhírt a katolikus Egyház körmenetben ünnepli és adja tudomására minden embernek a húsvéti szentmise kapcsán. Húsvétvasárnap hajnalán van a keresztelések rendes ideje is, hiszen a keresztségben az ember új életre támad, Isten gyermeke lesz. Ebben a misében a pap megáldja a tüzet, hiszen a feltámadt Úr a világ Világossága, erről a tűzről pedig meggyújtják a húsvéti gyertyát (amely Krisztus szimbóluma). A hívek megújítják – most már felnőtt fejjel, tudatosan – a keresztségi fogadalmukat.  Ezen az éjszakán hangzik fel ismét a Dicsőség éneke, valamint újra megszólalnak a harangok. Az ünnepi misében szokás szerint megáldják a hívek által hozott ételt, hiszen az biztosítja számunkra a földi életet.

A piros tojás a megváltás jelképe, mert a vér által megszerzett új élet születését jelképezi: ahogyan a csibe áttöri a látszólag élettelen tojás kemény héját, úgy támadt fel Jézus a zárt sziklasírból. A nyúl az élet jelképe lett, mivel az egyszerű ember tapasztalata szerint a leggyorsabban szaporodó háziállat. A bárány Jézus szimbóluma, mert Izajás próféta nyomán Keresztelő Szent János “Isten Bárányának”, vagyis áldozatának nevezte őt.

A húsvéthétfői locsolkodásnak pedig a keresztségünkre kellene emlékeztetnie…

Eőry Zsolt teológus


2018. október 23., kedd - Gyöngyi







Diósdi Fidesz - kapcsolat@diosdifidesz.hu

Készítette: Olcsó Weboldal
WEB Experts – web design • WORDPress