A szent kassai vértanúk

Liturgikus emléknapjuk: szeptember 7.

Amikor Rákóczi György hajdúi szeptember 3-ánKassához értek, Dóczy Andráscsászári főkapitány kevés katonájával kilátástalannak látta a harcot, tekintettel a város protestáns vezetőségére. Másnap létrejött a város átadásáról szóló szerződés, amelynek kikötése volt, hogy senkinek, sem a katolikus híveknek, sem pedig papjaiknak nem eshet bántódása. Amikor a hajdúk szeptember 5-én bevonultak a városba, tüstént felrúgták a megállapodást: Dóczit bilincsbe verték és elhurcolták Erdélybe. Rákóczi György meghagyta, hogy a három jezsuita papot tartsák szigorú házi őrizetben. Kétnapi éheztetés után megpróbálták hittagadásra bírni őket, majd pedig az első sikertelen kísérlet után, szeptember 7-én ismét rájuk törtek, és válogatott kínzások után Márkot és Menyhértet lefejezték, Istvánt pedig halottnak vélve egy közeli szennygödörbe vetették, majd pedig mellé dobták a másik két áldozat testét is.

Elvonulásuk után Eperjessy István, a három pap házi kápolnájának sekrestyése, Pongrácz István nyöszörgésére lett figyelmes, de nem tudott rajta segíteni, mivel katolikus lévén maga sem hagyhatta el a házat. Így húszórás kínlódás után a város szennygödrében Pongrácz István is meghalt.

Fél év elteltével Bethlen Gábor és a királyi Magyarország képviselői ugyanabban a házban folytatták a béketárgyalásokat, ahol a három vértanút megkínozták. A befejező díszlakoma után az erdélyi fejedelem táncra kérte föl Forgách Zsigmondnak, a királyi nádornaka feleségét, Pálffy Katalint. Ő azonban csak azzal a feltétellel volt hajlandó táncolni Bethlennel, ha kiadatja neki a három pap holttestét. Ez megtörtént, és a hitéről meg nem feledkező asszony piros selyembe burkoltatta az ereklyéket, amelyeket előbb a birtokán levő alsósebesitemplomba, majd a hertneki várba vitetett. 1635-ben szállíttatta innen a nagyszombati klarisszakolostor templomába. E rendháznak ugyanis leánya, Forgách Mária volt a főnöknője. Miután II. József feloszlatta a klarisszákat, Batthyány József prímás engedélyével 1784-ben a nagyszombati Szent Orsolya-rendi nővérek templomába kerültek a holttestek és fejereklyék.

Boldoggá avatásuk eljárását még 1628-ban indította el Pázmány Péter bíboros, de az csak 1905-ben vezetett sikerre, amikor Szent X. Pius pápa január 15-én népes magyar küldöttség jelenlétében engedélyezte nyilvános tiszteletüket. Boldog II. János Pál pápa avatta őket szentté 1995. július 2-án Kassán.

(EZs, Wikipédia)


2018. november 16., péntek - Ödön







Diósdi Fidesz - kapcsolat@diosdifidesz.hu

Készítette: Olcsó Weboldal
WEB Experts – web design • WORDPress