Szentszéki vészjelzés és felszólítás a “gender-elmélet”-tel kapcsolatosan

Benedek pápa 107 egyedülA gender-elmélettel a Nyugat újból gyarmatosítja a világ többi részét – ez a vészjelző megállapítás az egyik végkövetkeztetése az Egyház társadalmi tanításának terjesztésével foglalkozó „Van Thuân bíboros” Nemzetközi Megfigyelőközpont jelentésének, amelyet január 26-án Triesztben mutatott be a központ elnöke, Giampaolo Crepaldi érsek. A 2011-re vonatkozó jelentésből kiderül, hogy az „emberi természet gyarmatosításának” jelensége óriási felforgató erővel hatalmas nemzetközi nyomást gyakorolt a kormányokra: változtassák meg hagyományos törvényalkotásukat az élet továbbadásáról, a családról és az életről elsősorban a latin-amerikai országokban.

Crepaldi érsek Argentína esetét hozta fel példának. 12 hónap leforgása alatt a keresztény hagyományokkal rendelkező nagykiterjedésű dél-amerikai ország legalizálta a mesterséges megtermékenyítést, törvényesen elismerte a gender-elméletet és módosítva a polgári jogot engedélyezte a béranyaságot. Egy év elég volt ahhoz, hogy alapjaiban forgassák fel az egész argentin társadalmat, mellőzve az „emberi természet” fogalmát. Az első gyarmatosítás, számos negatív szempontja mellett a fejlődést szolgálta. Ez az újabb nyugati gyarmatosítás azonban a semmit exportálja – fejtette ki Crepaldi érsek.

A gender-elmélet a fejlett országokban szinte egyáltalán nem ütközött ellenállásba, ma már állami iskolákban is oktatják anélkül, hogy különösebben tiltakoznának ellene. Új jelenség, hogy az elméletet módszeresen exportálják a gazdaságilag fejlődő és a szegény országokba is.

Alattomos ideológiáról van szó, amely a Nyugat dogmájára, az „egyéni jogokra”, továbbá egy állítólagos egyenlőségre hivatkozik nem nélküli, azaz elvont nemiséggel rendelkező személyek között. Ez az elmélet az egész társadalmi szerkezet szétzúzásához vezet.

Miért éppen Latin-Amerikát veszi célba az új gyarmatosítás? – tette fel a kérdést Crepaldi érsek. A főpásztor szerint az ősi keresztény hagyományokkal rendelkező európai földrész erősen szekularizált és számos országa, mint például Hollandia, Franciaország, Anglia, Spanyolország, továbbá újabban Horvátország törvényhozása engedélyez olyan gyakorlatokat és magatartásokat, amelyek homlokegyenest ellentétben állnak a természetes erkölcsi törvénnyel.

A kereszténység másik fontos központja Latin-Amerika, ahol a keresztény hagyományok idáig megakadályozták az erkölcsi értékek teljes szekularizálását – a számokat tekintve talán itt él a legtöbb katolikus. A legtöbb latin-amerikai államban a törvények még védelmezik az életet és a házasságon alapuló természetes családot. A gyarmatosításnak ez az új formája a nihilista nyugati gondolkodásmód terméke, amelyet minden erővel Latin-Amerikába kívánnak exportálni. A Nyugat egykor klasszikus értelemben, ma pedig kulturális szinten gyarmatosít. Olyan mentalitást kínál fel, amely ellenkezik a természetes erkölcsi törvénnyel és azt sürgeti, hogy az ún. „maradi” országok is végre lépjenek az általuk „haladásnak” minősített útra.

Ebben a helyzetben, amelyet a pápai Tanítóhivatal is többször elítélt, a keresztények feladata, hogy kulturális szinten küzdjenek a kihívás ellen. Kötelezzék el magukat a törvényhozás és a politika terén is. Természetesen küzdelmük csak akkor lesz eredményes, ha mély hitélettel, megújult missziós tevékenységgel párosul, amelyet ma új evangelizációnak nevezünk – mutatott rá felszólalásában Giampaolo Crepaldi trieszti érsek, az egyház társadalmi tanítását terjesztő „Van Thuân bíboros” Nemzetközi Megfigyelőközpont elnöke.

 

Január 19-én maga a pápa foglalt állást a gender-elmélettel szemben:

Az Egyház ismételten hangosan igenli az emberi méltóságot és a férfi és nő közötti hűséges házasságot, elutasítva a gender filozófiáját – fejtette ki beszédében a pápa, amelyet a karitatív tevékenységét folytató Pápai Tanács, a Cor Unum tagjaihoz intézett. A keresztény szeretetről tett tanúság sokak számára megnyithatja a hit kapuját. Beszédében a pápa a hit és a szeretet közötti dinamikus kapcsolatról szólt. A keresztények kötelessége, hogy a hit alapelveit kövessék, csatlakozva Isten szempontjához, emberekre vonatkozó tervéhez.

Minden történelmi korban, amikor az emberek nem ezt a tervet keresték, olyan kulturális kísértések áldozataivá váltak, amelyek végül rabszolgasághoz vezettek. Az elmúlt századokban az ideológiák, amelyek a nemzet, a faj, a társadalmi osztály kultuszát dicsőítették, végül valóságos bálványimádássá váltak. Ezt állíthatjuk a vadkapitalizmusról is, amelynek nyereség-kultusza válsághoz, egyenlőtlenséghez és nyomorhoz vezetett. Ma egyre tudatosabbá válik minden személy elidegeníthetetlen méltósága, ugyanakkor vannak olyan árnyak is, amelyek elhomályosítják Isten tervét.

A materialista világnézet és a technológia hatalmas fejlődése következtében alakult ki egy ateista alapokon álló antropológiai felfogás. Ez azt állítja, hogy az ember Istentől, a spirituális dimenziótól, a természetfeletti távlatoktól teljesen függetlenül önmegvalósításra redukálja magát, megfosztja magát lelkétől és a Teremtővel való személyes kapcsolattól. Ebben a perspektívában mindaz, ami technikailag lehetséges, erkölcsileg is igazolható. A törvény megenged mindenfajta kísérletezést, népesedési politikát, manipulációt. Ennek az irányzatnak az a legfélelmetesebb csapdája, hogy valójában abszolutizálja az embert: az ember szabad akar lenni minden korlátozástól, minden természetes adottságától. Azt hiszi, hogy függetlenségében megtalálja boldogságát. Már csak az elvont ember létezik, aki önállóan megválaszthatja magának természetét. Ez a felfogás gyökeresen tagadja, hogy az ember Isten teremtménye, gyermeke, és végül drámai magányhoz vezet.

Ezzel az antropológiai redukálással szemben minden keresztény feladata, és különösen azoké, akik karitatív tevékenységet folytatnak, hogy éberen és kritikusan őrködjön, és ne támogassa anyagilag vagy egyéb együttműködéssel azokat a terveket, amelyek közvetlenül vagy közvetetten ellentmondanak a keresztény antropológiának.

Az Egyház mindig arra kötelezte el magát, hogy az embert Isten tervének megfelelően teljes méltóságában mozdítsa elő, kettős – függőleges és vízszintes – dimenziójában. Erre törekszenek az egyházi szervezetek is. Az ember nem önmagáért való egyén, nem a közösség egy névtelen eleme, hanem egyedüli és megismételhetetlen személy, aki belső lényegéből fakadóan társadalmi kapcsolatokra rendeltetett. Az Egyház tehát ismételten leszögezi: igent mond a házasság méltóságára és szépségére, mint a férfi és a nő közötti hűséges és termékeny szövetség kifejezésére, és elutasítja a genderhez hasonló filozófiákat. A férfi és női alkat közötti kölcsönösség a Teremtő által akart természet szépségének kifejezése – mondta XVI. Benedek pápa a „Cor Unum” Pápai Tanács plenáris ülése résztvevőinek.

(Forrás: Vatikáni Rádió; összeállította: Eőry Zsolt)


2019. június 20., csütörtök - Rafael







Diósdi Fidesz - kapcsolat@diosdifidesz.hu

Készítette: Olcsó Weboldal
WEB Experts – web design • WORDPress